Itt az idő egy kis történelemre! Mindig van egy egyedi játék, amely kisebb forradalmat képes kirobbantani, és elindítja a videojátékok egy teljesen új kategóriáját, ez a legelső a fajtájából. Amint ez a játék megjelenik, mondhatni azonnal feltűnnek a "klónok" és a "hasonmások" százai, és általában lesz egy másik játék, ami majd még ennél is népszerűbbé teszi a kategóriát. Ilyenek voltak a Wolfenstein 3D és a Doom, a Dune 2 és a C&C, és ilyen volt az Alone in the Dark, a játék, amely elindította a 3D akció-kalandjátékot.
Az Alone in the Darknak természetesen sok olyan dolga akadt, amit tökéletesíteni lehetett. Egyik ilyen (és valószínű a legfontosabb, mivel a történet és a hangulat kitűnő) a karakterek mozgása. Ez sokkal inkább tűnt robotszerűnek, mint emberinek. Így csak idő kérdése volt, hogy néhány játék komoly fejlesztést vigyen véghez e téren. Az egyik első a híres Ecstatica, ellipszoidon alapuló karakterkialakítással és nagyon valósághű mozgással. A következő lépés ugyan ez a hatás, csak realisztikus kivitelezéssel. A következő lépés a Bioforge volt.
Minden hihetetlennek tűnt erről a játékról, amikor megjelent: a grafika, a játékmenet, és különösképpen az atmoszféra. Természetesen, ha egy kicsit játszol vele, látni fogod, hogy azért nem tökéletes, de nincs nagyobb hibája ami lerontaná a teljes hatást. Elég az általános dicséretből, nézzük részletesen.
Egy hajó száll le egy furcsa bolygón és két páncélos ember cipel befelé néhány fickót, akik még járni sem képesek. Látsz még egy ördögien vigyorgóarcot, aki elkezd valamiféle operációt. A következő dolog amit tapasztalsz, hogy felkelsz egy cellában azt sem tudva hol lehetsz és még azt sem tudod, egyáltalán mi vagy. Bár ezt a fajta kezdést igen sokszor használták már játékokban, filmekben és történetekben, nem tűnik úgy, mintha nem látná el azt a feladatot, hogy érdekfeszítő indulást teremtsen. És amikor a Bioforgeról beszélünk, az pont egy ilyen kezdet. Azonnal rájössz, hogy az a tény, hogy teljesen éber vagy, nem jelenti azt, hogy már túl is élted.
A beszélgetés a többi karakterrel vagy automatikus, vagy bejátszásban van. De a legtöbb információt számítógépnaplók és személyi notebookok olvasásával szerezheted. Itt-ott megtalálhatod valakinek a notebookját, amelyen információkat lelhetsz a történtekről különböző nézőpontokból és néha fontos kódokhoz is juthatsz. Mialatt megpróbálod felfedezni a személyazonosságod, lassanként kialakul benned egy kép arról, mi is folyik itt, mi történt veled, és talán a menekülés módjáról is. Nem muszáj mindent alaposan átolvasni, ha nem akarsz bajlódni velük. Ehelyett csak gyorsan pörgesd át a naplókat, vagy a notebookokat, és a fontos információk átkerülnek a saját naplódba. Nagyon kevés baráttal, viszont rengeteg különféle veszéllyel találkozol majd. A játék sikeresen megmarad kalandnak, mialatt állandóan új gondokkal bajlódsz. A történet sokkal mélyebb, mint ahogy az elején látszik, és sok akció, valamint a történet lassú előrehaladása után, a későbbiekben a dolgok nagy fordulatot vesznek. Nos, lesz még itt jó sok akció!
A harc gomb kapcsolja a harci módot be/ki. Amíg itt vagy, a kéz és láb gombokat kombinálni tudod a numpad gombokkal, ezzel a támadások és kitérések változatos formáit alakíthatod ki. A szemtől szembe harc nagyon egyszerű, megpróbálsz folyamatosan ütni, esélyt sem hagyva ellenfelednek a visszatámadásra. Ha mégis sikerül neki, meg kell próbálnod hárítani, hacsak nem túl gyors, és kezd el ő folyamatosan ütni. Szóval valójában nem könnyű harcolni. A játék legnagyobb hibájára is itt derül fény: néha, a kamera pozíciója nem biztosít jó rálátást rád és ellenfeledre. Elég bosszantó tud lenni, amikor egyszerűen elhibázod az ellenfeled, mert nem tudod meghatározni a megfelelő irányt, és ő szabadon visszatámadhat, ahogyan csak kedve tartja. Harci módban, ha nem csinálsz semmit, automatikusan az ellenfeled felé fogsz fordulni, azonban néha szükséged lesz arra, hogy odafuss hozzá, és egyből megüsd. Az automatikus irányba fordulás jó dolog, de pár kameraállás így is fejfájást fog okozni. Ez nem egy egyszerű játék, és ez különösen igaz az akció részekre, mert gyakran előfordulhat, hogy nagyon jól kezdesz egy párbajt, de egyetlen hiba is elég előnyt ad ellenfelednek, hogy legyőzzön téged.
Érdekes, hogy a sérülések láthatóak a testeden. Minél kevésbé vagy egészséges, annál több sérülés jelenik meg rajtad. Az egészséged vissza tudod állítani a benned lévő akkumulátorral. Ténylegesen van benned egy, ami energiával látja el a tested, és használhatod regenerálódáshoz is. Ez nagyon fontos, mert nincs több új akkumulátor, amit megtalálhatnál. Az energia nagyon fontos lesz a későbbiekben, de ezt majd magadnak kell felfedezned. Csak pár fajta fegyvert találhatsz, de ez igazából nem hiba. Ugyanis minden lőfegyvert bunkóként is tudsz használni. Végül is úgy néz ki, több küzdelmet folytatsz majd ütéssel mint lövéssel. Lövöldözni legtöbbször robotok különféle fajtáira fogsz. A lézerek visszaverődnek az üvegről, és számos falról így lehetőséged van teljes fedezékből tüzelni. Néha ez az egyetlen út, hogy legyőzhesd ellenfeleidet. És néha egyszerűen ez a leggyorsabb.
A leírás folytatódhatna tovább is, de jobb, ha nem mond el mindent. Valójában minden nagyszerű ebben a játékban. Ez egy akcióba csomagolt kaland, tartalmas és szórakoztató történettel, amelyre sok probléma és rejtvény felügyel. A játék erősen ajánlott minden videojáték rajongónak, nem csak a kaland és akciókedvelőknek. Biztosan az egyik legjobb játék a kategóriájában.
Sajnos szükséged lesz DOSBoxra, hogy XP alatt játszhasd, és sok szakértelemre is, a zavartalan futáshoz. A teljes élvezet Win98 (vagy öregebb) rendszerrel érhető el, vagy talán jobb emulációval.
Bizonyosodj meg, hogy a hangbeállítások a DOSBoxban megegyeznek a játék beállításaival (IRQ, DMA).
Mountold be a könyvtárat, ahol a Bioforge van C: meghajtóként DOSBoxban. Példa: ha a Bioforge könyvtár a C:\\Games\\Bioforge, akkor: mount c: c:\\games
Használd a BIOFORGE.EXE parancsfájlt a játék futtatásához.